Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

26 Máskép is intézkedtek a férőhelyek szaporításáról. A most sírboltokat védő téglafalat abban az időben sövénykerí­tés helyettesítette. Ezen belül húzódott a temető árka. Szomorú pihentető helye azoknak, akik saját kezükkel erőszako­san törtek be a halál országába ... A döntés szerint majd csak az itt épített kőkerítés mellett engedélyezik a fala­zott sírboltok építését. A kőfal „arány­lagos költségét utólag a tulajdonos fi­zesse". Ezenkívül a „sírbolthelyiségnek minden négyzetöléért 36 forintot fizes­sen örök időkre". Ez a megoldás meg­menti a temetőt. A megvásárolt szomszé­dos terübtek s a húzott fal mentén épül­ni kezdő új sírboltsor hosszú időre biz­tosította a fenyegetett temető befogadó­képességét. Ennek a temető első vasrácsos kapujá­nál elkezdődő sírboltsornak indító állo­mása a belváros egykori plébánosának, Kollár Istvánnak sírhelye. Nagy idők nagy tanúja szállt le ide megpihenni. Az 1848-as szabadságharc idején törhetetlen magyarságáért a meg nem értő hatalom idegen zsoldosai Pestre, a hírhedt Újépü­letbe hurcolták. A vészes idők múlásával a szeretett pásztor visszakerült hívei közé. 1883-ban fejezte be áldozatos éle­tét, 76 éves korában. A hálás utókor em­lékkel jelezte kegyeletét. Sziléziai már­vány-alapon carrarai márványból szép és értékes szobor hirdeti az elköltözött éle­tének legjutalmazóbb ajándékát. Az üdvözítő kereszt mellől a szépséges arcú Istenanya a jól megfutott út jutal-

Next

/
Thumbnails
Contents