Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

27 mául az „igazság koronáját" nyújtja a sírban pihenő fölé. Horváth Endre ny. izsai plébánosnak márványkeresztjén a ráhúzott feketefestékes jel a meg nem szűnő vándorlást példázza : a föld fiának még a temetőben sincs hosszabb időre maradandó lakása. A Sz/óuy-család sírboltjának kúszó növények takarta sírkövén aranybetűs nevek hozzák az elköltözött hozzátartozókat. A sort az 1846. esztendőben elhunyt Szlávy István ny. cs. és kir. őrnagy nyitja meg. Ott csillog Horváth Szlávy Éva neve is, aki az esztergomi bencés gimnázium sók szegény diákját istápoló „Szlávy Éva könyvsegélyzö alapítványa' val s a „Szlávy Éva-féle iskolai alapítvány"-nyal gondoskodott emlékének és jóságának megőrzéséről. Utoljára 1939. decemberében kanyarodott temetési menet a sírkert elé ; Dr. Szlávy Istvánt, a budapesti büntetőtörvényszék ny. elnökét hozták haza Pestről az ősi földbe pihenőre. A bencések sírhelyén 2 emlékkő emelkedik. A régibb egyszerű. Cingróber Sebestyén, Stimmer Antal, Spáth Döme, Fister Tiborc bencés tanárok nevét őrzi. Az újabb, aranyos ,,PAX"-vésésű szürke márványkövön az elköltözöttek sorát az esztergomi születésű Martoss Arnold kezdi, aki 1858—1875-ig volt tanár szülővárosában. — Ferenczy Jákó, a magyar irodalomtörténet neves munkása a Bach-korszak idejében került az érseki székvárosba. 1852—73-ig igazgatta az intézetet. 1874—1884-ig a házfőnök tiszté-