Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

268 A visszahozhatatlanul letűnt békevilág nevetéstől könnyes farsangi alakításai emlékezetessé tették nevét, alakját a mosoly, a szélesszájú nevetés országában. De a hangversenydobogók közönsége sem fukarkodott megdördülő tapsaival. — Hosszas, kínzó betegség után sírt fel felette a búcsúztató ének. — Ha valakinek, neki elsősorban szól a temető zenéje, mikor rügyek pattanásakor madárdaltól zeng a domboldal ! Ki tudja ? Csengő torkuk ezüst esője talán eljut koporsója széléig ! Haraszti kő símított falán arannyal itatott betűk ragyognak. Dr. Szabó Gyula kúriai bíró emlékét idézik. Esztergom szülötte. Szabó Alajos járásbíró fia, Szabó Gézának, az esztergomi székeskáptalan javadalmai főszámvevőjének ikertestvére. Szülővárosában tanult. Innen került az egyetem tudománynak szentelt csarnokába. A magyar bírói kar tekintélyes, jelentős tagjainak sorába jutott. Az ország több városában szolgálta az igazság bekötöttszemű istenasszonyát. Pályája végén, egyben delelőjén a szekszárdi törvényszék elnöki székében ítélkezett. Munkás élete jutalmául I. Ferenc József a Lipót-rend Lovagkeresztjével tüntette ki. Ekkor vonult vissza a dajkáló földre, amelyet annyira szeretett, s ahol fiatal korában a város társas élete színvonalának emeléséért dr. Kőrösy Lászlóval, a megértő társakkal annyit küzdött, annyit fáradott. A földi pihenés rövid, öt hónapig