Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

269 tartó nyugalmát a temető hosszabb ideig tartó pihenésével cserélte fel. Mellette nyugszik életének párja : Vimmer Irma is. A kőhasábok izmos karja összefogta sírdomb hátán sziklarózsák tömött sorú serege táboroz. Fűrészfogú páfránylevelek hajladoznak középen, tavaszi álmaikra gondoló, elnyúlt ibolyalevelek körében. Panaszos beszédet suttognak : búcsút kell mondanunk mindennek, ami egykor szép és- felejthetetlen volt ! Sűrű bokrok árnyas ernyője borul Lakics Lajos szalézi papnövendék sírkeresztjének kőfalára. Nem a lármás világ szolgálatára készült. Ezért neve, mintha még halóporában is kerülné a fürkésző tekintetet, a magány megbúvó révét választotta. Hosszú, széles dombhát húzódik a közelben. A gyász sötétszínü bokrai sorakoznak fel egymás után, egymás mögött. Hat síremlék igyekszik hol gyengébb, hol erősebb hangon áttörni a feledés palánkján. — Egyszerű fakereszt vállalkozik a seregbontásra. Bádoglap pajzsával védi nevét a pusztító feledéstől Borús Adolf. A fehér festék foszlott teste már több helyen eltűnt a fekete alap örvényében. Nem sok esztendő kell ahhoz, hogy a megsarcolt betűk teljesen lekopjanak. Pedig a gondolat testet öltött katonái érdekes személy pihenőhelye felett őrködnek. Az első világháború előtti évtizedek Esztergoménak képéhez erősen meghúzott vonallal tartozik hozzá az elköltözött egyénisége