Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

256 góbb köntösben fogadta látogatóit. Ma díszei megsárgultak, elszáradtak. A terebélyes buxusbokor egyik fele ritkult, megtöredezptt ágakkal, fakóra vált levelekkel zörgi haldokló élete szomorító panaszát. Oda nem való lim-lom ütközik ki a még életre emlékeztető zöld levelek sűrűjéből. A magas kőemlék kissé bátortalanul, szinte oltalmat esdőn rebbenxi szét tekintetét az elmúlásra intő füves, virágos halmok között. Nem csoda ! Harminc esztendő mérlegére sodorta az idő száguldása. Ez pedig a temető törvényeinek értelmében búcsúzást jelenthet számára a megszokott, jóban-rosszban hűségesen kitartó bajtársak őrségen álló közösségétől De míg helyén maradhat, a kő könnyen nem törhető erejével végzi kötelességét. Krechnyák József-nek, a régi Esztergom munkás, gazdag szíj gyártómesterének emlékét őrzi. A mult század második felében, a hetvenes-nyolcvanas években ott nyitódott-záródott dolgos kéz vezette, dúsan fizető üzlete, műhelye a mai Kossuth Lajos-utcának 52-es számmal jelzett házában. Érdemeiért a városi képviselőtestület tagjainak sorába került. Régi műhelyének, idehúzódó nevének már csak emléke él. A síri lakás is e felé a sors felé közeledik. A halott gazdán kivül feleségének, Miedler Anná-nak nevével is találkozunk a márvány emlékező sorainak jóvoltából. — A megboldogult Esztergom egyik nagy fiának édesanyja. Első férje nemes Molnár István szíjgyártómester volt. Ennek ha-