Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

257 lála után ment férjhez Krechnyák József-hez. Első házasságából született rudinai Molnár István, az országoshírü pomológus, gyümölcstudós, kinek neve hazája határán túlra is átkerült. Életének sck, jelentős állomása után a földmivelésügyi minisztériumba jutott. Itt fejtette ki szavakkal le nem mérhető munkásságát mint „országos gyümölcsészeti és fatenyésztési biztos" a kertészeti ügyosztály vezető tisztségében. Az elárvult sírhely jobb szomszédja szánalomraméltón bukott el a temető kőlakóit is elsenyvesztő, döngető életiramban. A síremlék vastag kőlapja gyámoltalan tehetetlenséggel hallgat a ráhulló koszorúk, virágok, ágak elborító avarjában. Baloldalt két, biedermeier szabású alacsony sírkereszt búvik meg az időnek mellet szegező nagy obeliszk oltalmában. A felettük elszáguldott több mint tizenegy évtized nem ártott nekigömbölyödésüknek. Egyenes állásuknak azonban annál inkább ! Az elsőnek vállát nemcsak az idő szorította le. Felette hatalmas törzsű akácfa terebélyesedik. A növekvő „élettér" most még csak vállon sújtotta az apró, tömzsi, kemény követ, hogy később, ha felsőbb hatalmak nem az ő sorsát intézik el, végleg térdre kényszerítse. A fa és kő létért vívott küzdelmében egyelőre a bíró-maró előbbi győzedelmeskedett. Tolja ősi helyéről, egyben védi kemény derekával a kissé előrebukó márványt, melynek kerek arcán német 17