Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

255 mető apró halma alá tért tartós, halotti csendes pihenőre, A most már férfiakká erősödött pici gyerekek, munkás életet becsülő tisztelők, ismerősök nevének olvasására ifj. Maros Antal-nak, az esztergomi járás főszolgabirájának édesatyjára gondolnak, aki nem maga nyugszik a hallgatag lakás földfalai között. Életének sorsos osztályosa, a gondos feleség és jó édesanya,. Perényi Irma is mellette alussza síri álrait. Végig kell mennünk a hosszúra nyúlt sor rövid zárószakaszán, s visszakanyarodnunk az új vonal kezdő részére, hogy tovább folytathassuk a feljegyeznivaló nevek és emlékek láncbafűzését. Ódon, de ízes szavak csengését érezzük, figyeljük Gergely János-nak kissé már földbe süppedt, a mult század huszas-harmincas éveiben divatos, barokkos hajlású sírkövénél. A kőre vésett írás szerint: ESZTERGÁM SZABAD KIRÁLYI VÁRASSANAK VÁLASZTOTT POLGÁRJA, — A belvárosi plébánia halottas könyve ,,civis oeconomus"-nak, (gazda-polgárnak) nevezi a halott polgárok lajstromában. ,,1831. májusának 15. napján" szállott le az ősök napsugár nem járta szállására. Téglák egymás mellé sorakozó, egymás fölibe kerekedő falán, kőhasábok hátán haraszti kőből metszett nagy obeliszk szökik trónos magasságba az alázattal meghúzódó apróbb kőemlékek, fakeresztek sokaságában. A valamikor gonddal ápolt sír régebben szebb, ragyo-