Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

253 álmok, amelyek a szülőnek és gyermekének elímbolygó életútján csipkéződtek, színesedtek csengő kacagásból, meleg, simogató szavakból. A kőbe vésett sorok árkait is több helyen elsimította az őrlő idő. A szeretet azonban, amely életet fakasztott és hordozott;, s szebben zengett a zengő ércnél vagy a pengő cimbalomnál — hiszen az angyalok égi nyelvén •szólott — most is, annyi évtized multán átver a temetőföldön. A sírdomb kőoszlopának szellőpendítette muzsikájában, fenyőfáinak halk zsolozsmájában el nem múló életéről énekel. Soha el nsm enyésző emlékezése jeléül emelt ékesen faragott márványkeresztet életepárjának, Gerendás Teréz-nek, aki 36 esztendős korában mondott búcsút a világnak, a gyászoló férj : Tátus Ferenc. Az írás szerint ,,a szomorú évek hosszú során sem fogja feledni kesergő árváival." A hosszú évek rövidekre fonnyadtak, hiszen az árvák közül az egyik a fájó szakadásra egy évvel szállott le édesanyja mellé, hogy öt évvel később a távozó édesapa hagyja teljes árvaságra kesergő gyermekeit. Riethmüller Károly-nak borostyánlevelek örökzöld sátrába búvó sírdombján a folyton újuló kegyelet színes virágai tündökölnek. A víz enyhén hulló zápora sző rájuk csillogó ruhát. Muskátlik égő szeme tüzel a smaragd szőnyegen. Petúniák fehér, lila kelyhei küszködnek a habkönnyű szirmokra hullott gyémántragyogású vízcseppekkel. Hintáznak, játsza-