Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

311/ faragott keresztjének lapján teszik tisz­tüket az emléket őrző betűk. A magyar tanárok vigasztalására r tanítványaik vé­delmére eredetiben közöljük az érdemes búcsúztatót : ITT NYUGSZIK ISTEN­BEN A' SZÖLGYÉMI JÁNOS, KINEK IPA 'S ATTYA VALA SZÓDA JÁNOS. BECSÜLTE IS IPÁT MINT TULAJDON ATTYÁT, HITVESÉT, GYERMEKÉT ÉS A' NAPASSZONYÁT, MELY VÉ­GETT KESERGIK MINDNYÁJAN HA­LÁLÁT S KIVÁNNYÁK, NYERHESSE ISTENNEK ORSZÁGÁT. MEGHOLT HÁZASSÁGINAK 16., ÉLETÉNEK PE­DIG 38. ESZTENDEJÉBEN, AUG. 2-án 1831. — Nincs itt fájdalmas jajgatás, Ko­mor gyász az egyszerű szívek jelentésé­ben. A rendezett, derült lélek hangján értesítenek, mintha a szomszédba át­ránduló hozzátartozó utazásáról számol­nának be. Itt a szavak valóban aranyat hintenek a hervadásra, s minden fájó árnyon, könnyes gyászon át vigasztalnak, mennyire dús és diadalmas az isteni lélek elszálló élete. Strázsahegyi kőkereszt fekete vonalak­kal meghúzott betűi két szót őriznek : Zeloczky-család. A sírhalom mélyén nem sokan pihenhetnek. Csak néhányan nyu­godhatják ott földi fáradalmukat. A sír­hely nem sokkal nagyobb a szokásos mé­reteknél. A temető nyilvántartó könyve is csak a sírkő két adatát hozza. A család több tagja a temető különböző helyein ta­lálható sírok alján került pihenőre. Az emlékezés több szavát megérdemlő Sze­lóczky András-ra majd később kerül szó.

Next

/
Thumbnails
Contents