Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VI. telekrész

VI. Lám a sírokon is nő virág ! Tudom, bár fánk dús virágát Dermeszti fagy és szél zilálja : Azért gyümölcs is lesz a fán még S mosolygón terhes lesz az ág. Borongó ősszel messzeszállván Sok fecske nem jön vissza többé : De új fészkekben, új tavasszal Azért vidám dal csicsereg, S a zivataros kerek égen Bármily sötétlőn ül a felhő. Mögötte ott a tiszta kékség És lesz még áldó napmeleg . . . (Sajó Sándor.) Múló világunk beláthatatlan birodalmában legáltalánosabb jelenség a változás. Nincs semmi az anyag folytonos vándorútra parancsolt tartományában, ami állandó helyen és alakban maradhatna. Olvasztó szellő a telet, nyár a tavaszt űzi tova. Ha az ősz köszönt ránk, elfut a nyár. De alig ért meg az őszi gyümölcs, ,,zordon viharával újra előtör a tél I"