Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ szomszédságában. Az árva szó s a megváltás jele Bábszky Jánosné Gerendás Julianna égi révpartokra érkezését hirdeti. Bábszky Gyula fővárosi hitoktató, az esztergomi egyházmegye papja ilyen módon gondoskodott földi tájaknak búcsút mondott édesanyja emlékének megőrzéséről. Az ötödik telekrész utolsó sorának peremén járunk, annak is a vége felé. A síremlék, amely megállást parancsol, ertékes darabja a királyi város temetőjének. A Canovától és Thorwaldsentől hódító útra kényszerített klasszicizáló szobrász iskolának Magyarországra is átcsapó művészkedő lelke alkotta, keze faragta. Mindenképen nemes, finom ízlésnek köszöni kőéletre kelését. A görögök Kr. sz. előtti V. századában faragták ilyesformán Athénben, Pheidias stílusának hatásáfa a Dipylon-temető sírkőraliefjeit. Ezen a síremléken is széles mezőt fognak közre az oldalpillérek, melyek a karcsú, vékonyoldalú, csonka gúlának sose találkozó, elmetszett szárait adják, hogy fönn betetőzésül kőgerenda boruljon az ilyen megoldásban kápolnaszerü alakot mutató alkotásra. Itt is megtalálható a jellegzetes palmetta, amely a görög szobrászat klasszikus megfogalmazásában a sírnak virággal való díszítését örökíti meg a monumentalitás halhatatlan nyelvén. Az emlék alapja és kőkeretei a strázsa-hegyi kőbányából kerültek ki. Az oldalpillérek ágyába mélyesztették a kö-