Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ lapokat, hogy a halott mezőn a szobrász vésője nyomán porladó életre keljenek a kő formanyelvén nyilatkozni óhajtó gondolatok. A kelet felé (ső oldalon kettős kőemelvényen a szokásos, jelképes faragásak domború képei beszélnek : & halotti váza a ráhulló redős halotti lepellel, a stilizált pálmaág, az élettűz kialvását jelentő lefelé fordított fáklya. Fölöttük a régi rómei katonák kitüntető körkoszorúja a jól harcolt élet jutalmul jutó koronáját juttatja a kő hangtalanul magasztaló beszédéhez. A klasszikus egyszerűség, finomvonalúság jut halkan csendülő szóhoz a kőmező minden darabján. A bántó, otromba névkezdőbetűs belekarcolások az újabbkori ízléstelenkedők, sajnos, maradandó emlékei ! — A nyugati oldal betétlapjára a faragó művész mély domborműben falpárkányon ülő fiatal nő alakját faragta. A megváltás szent jelét fogja át jobbkezével. Balkezében a klasszikus körkoszorút tartja. A keresztről lepel omlik alá. Redői esésének súlya, kifejező ereje az óvatosan rendezgető kezek finom játékát muzsikálja. A falpárkány elején és végén a hamvvedrek szintén klasszikus tartozékok, amint a női test lágysímaságú formiagömbölyítése, a mozdulatmotívumok, a test aránya, a ki- és behajtott leplek zegzugos széle, a kéz és láb mozdulata, a görög arcél és a haj elrendezése mind-mind a klasszicizáló modor hagyományos eljárása szerint