Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ rajongója kedvvel kezelte a festő ecsetjét is. — Szorgalmasan írogatott az „Esztergomi Lapok"-ba s az „Esztergom és Vidéké"-be. Számos cikkben örökítette meg nevét. A „Karbunkulus" és „Mimóza" írói álnevek takarójába burkolja többször szerény személyét. A város korábbi évtizedeiről elevenít fel képeket, történeteket, adatokat, emlékezik meg szereplő emberekről. Érdeklődő lélekkel, nyílt szemmel nézi a közérdekű eseményeket s mond róluk ítéletet. Különösen turista ügyekben hallatja szavát. írásai jó megfigyelőnek, a szépért, jóért, nemesért lelkesedő derék, hasznos polgárnak tüntetik fel, aki kisebb őrhelyén állandóan képezte magát, hogy gazdagodjék ismeretekben és használni tudjon a köznek juttatott önzetlen szolgálatával. Idegen szavakat magyar ruhába öltöztető buzgósága a nyelvészet terén tétetett vele szorgoskodó lépéseket. Munkás, nem zajok kalapálta csendes élet után lett fáradt testtel síri otthonának lakója, ahol szendergő álmaínak a sírig kitartó jóságos élettárs, Gyuriska Judit a megosztója. Jobbkéz felől a túlsó sor egyik sírját sűrűbe borult jázminbokrok takarják. Virágerdő zuhog a levelek zöld falára. Utolérhetetlenül hamvas, üde arcuk úgy világol a májusi élet tavaszi homlokáról, mint az ég gyémántlámpí-sai csillagszóró éjtszakákon. A szálló illatfelhő már szinte kábít, figyelmet terel. Talán nem is az omló könny s a