Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ nek, a szintén szereplő N. Fülöp-nek, N. András-nak. Nagy idők tanúja. Mária Terézia uralkodásának utolsóelőtti esztendejében született. Apró gyerek játszó lépéseit aprózgatta a kalapos király idejében. Mint fiatalember végigélte Napoleon meteorszerű feltűnését, káprázatos tündöklését, majd ellobbanó kihúnyását. Az öreg ember bölcs nyugalmával szemlélte a negyvennyolcas tüzek fellángolását. Hallotta a győztes és tipró hatalom bitófáinak nyikorgását, bosszuló korbácsainak suhogó csattanását. Megérte a nemzetnek és királyának kibékülését. Rá három esztendővel, csaknem egy évszázad tapasztalatainak kijózanító okosságával kopogtatott az időtlen ország kapuján. Kilencvenegy esztendőnek a világ változó arcát anynyiszor mutató kevés nyugalmas, annál több véres, felleges napja után a régóta integető temető csendjébe merült, ahol a sírokon és sírok között a méla tücsök mind, mind azt zenéli : Ameddig élsz, remélni, remélni. De megpihenni, ó, csak itt lehet ! Az idő elmázoló keze hamuszürkére fakította Szarkássy Antal haraszti sírkövének fehéres színét. A temető öreg szívére vonta őt is, aki a betegségek gyógyításában munkálkodott és küzdött a halál öldöklő tőrei ellen. Esztergom polgárai magiszternek nevezték a humoráról is emlegetett, kedélyes orvost. A márvány kőfalába mélyesztett betűk Szarkássy Antalné Antal Gizellá-ról s