Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ ték neki bástya mellüket a fátum ára­datának, hogy felfogják a vak északi Rém rohamát. Itt valóban éjszínű fátyol kerül a síró húrra és nemcsak a hősi halált halt ifj. Juhász Károly emlékét jajongja, aki kővé formált rohamsisak apró eresze alatt szunnyad és alu-ssza az elpihentek álmát, hanem a négy égtáj minden tájékán szerteszórt bajtársak nevében adja fel a kérdést : Hol van a lant, a babér, mely dalol és koszorúz ? — S míg poraik felett a „nagy jegenyék dala zsong, s szőke akác mosolyog," a gyászoló maradék „véres idők terhét hordozza borongva, lemondva," de lel­kéből a megbékélt hit imája csendül, hisz kedvesei vérén nyert váltságot az ország s „szörnyű dicsőségük fénye ra­gyog idefenn," Ntedermann András-1 a város hivata­los írásai gyakran emlegetik. A városi polgárok egymás között Vormundnak nevezték, ami a német nyelvhasználat­ban a gyám fogalmát jelenti. 1810-ben mint „erdőinspektor" a város erdőgaz­daságát és javait kezelte. A „jeles gaz­, da" nevét hagyta maga után. 1836-ban a város szószólója. Szülővárosában nagy tekintélynek örvendett. Érdemes munkássággal szerzett jó csengést híré­nek. Hetedmagával fia annak a Linzből idekerült N. János építő-kőfaragónak, kinek ügyes kezét a belvárosi plébánia­templom szép, barokk kapuzata dicséri. — Mikor 1849. januárjának közepén Schiffmann császári ezredes megszállotta Esztergomot, a „mérges osztrák főtisztet"

Next

/
Thumbnails
Contents