Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ az ő házába „kvártélyozták' , nem nagy örömére a ház úrnőjének, Vajda Klárának, aki híres volt tüzes, magyar érzéséről s így nem a legnagyobb kitüntetésnek vette, hogy a szíves magyar udvarház figyelmes, kiszolgáló kényelmében épen neki kellett részesítenie a legázoló hatalomnak fegyverben, vasban zörgő, élet-halál felett rendelkező képviselőjét. Azóta az évek futó felhői magukkal ragadták az egyenetlenkedéseket, amelyek embert embertársától elválasztanak. Pályáját futva a „mérges ezredes úr" is a földnek, mindnyájunk dajkáló édesanyjának ölére tért pihenni. Ezt tette a vendéglátó házigazda, Niedermann András meg asszonya : N. Andrásné Vajda Klára, „kiknek a poraik fölött őrködő márvány sírkeresztet hálás gyermekeik állíttatták." Egyik fiuk, Niedermann Jó~zsef, rendőrkapitány tisztében Esztergom városát i*s szolgálta. Az emlékkő rövid időre elkerült az őrzött helyről. Megbolygatták több évtizedes nyugalmában, mikor síró övéi Babura Sándor-t, az „Esztergomi ^Hitelszövetkezet" igazgatóját kísérték utolsó útjára, hogy földi pályáját megfutva, fáradt teste a rokonok birtokolta síri szálláshelyen találjon pihenést. Testvéröccse Babura László dr.-nak, az egyházi irodalom terén jeleskedő, tudós esztergomi prelátus-kanonoknak, aki hasonlóképen munkabíró életének derekán adta vissza lelkét Teremtőjének. A magyar szövetkezeti gondolatnak értékes har-