Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

311/ Vaszary Kolos hercegprímás még esztergomi tanár korából való egyik kedves és kitűnő tanítványának emléke száll fel a temető sűrű, sokszor áthatolhatatlan ködéből, mikor Scheicher Mihály nevét betűzzük a tisztaarcú márvány kövén... A mult század utolsó évtizedeiben a városnál vállalt állást. Négy nyelv tudásának birtokában sokszor töltötte be a tolmács szerepét. Nagy hasznát vették nyelvi ismereteinek, mikor a város régebbi írásait, okiratait magyar nyelvre kellett fordítani. Egyszerű sírja több értéket s érdemes multat takar, mint amennyit az árva sírkő beszél a nyelvek országában egykor jártas, otthonos, szorgalmas városi tisztviselőről. A betűk ragyogó arannyal rajzolt hullámai közül Niedermann Endré-nek, Esztergom szab. kir. város pénztárosának neve bukkan elő. A futó vonalak további sodrában élete osztályosának, Reményi Rózá-nak a nevét kísérhetjük szemünkkel. Az emlék alsó bevágásában a második feleségnek, Fasischek Rózának sírtáblájára hullanak a fénnyel ömlő nap lágy sugárkévéi. A könnyel mosott szomorúságnak, a fájdalom komor gyászának három sírköve sorakozik egymás mellett a márvány kemény fegyelmével. Nem vesznek egymásról tudomást, mindegyik a maga sírjának néma csendje felett őrködik. Ódon szavak lassú menete bandukol az első sírkő betűkkel szántott lapján : E sírkövet Lőrinczy Pál-nak felejthetet-