Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

184 kéi inkább könycseppek az arcon. Szo­morú dalt pattogtatnak : rohan felettünk a szárnyas idő. Eső veri, vihar tépázza fakuló testünket. — A férj mellé került pihenőre földi sorsának megosztója : Nie­dermann Kár oly né Domoszlay Fanni. Életben, halálban egy osztályrészen osz­tozkodnak sírjuk hűvös éjjelében. Orvos temetőlakása következik. Dr. Gedeon Kálmán nevét őrzik az emlékező sorok. A barsmegyei Zselizről került Esz­tergomba. Ott a Breiner-uradalom embe­reit látta el 15 éven keresztül nagy tu­dással, ritka lelkiismeretességgel, itt a hercegprímási uradalmak betegeit ke­zelte főorvosi tisztében. A jóság, tudás és szív testvéri együttese mutatott példát a látogató bajoknak, betegségeknek ebben a kiváló gyógyítójában, akit életének utolsó esztendejéig kerestek fel továbbra is régi zselízi betegei. A testi gyötrődések súlyos megpróbáltatásai őt sem kerülték eh A biztosan látott vég azonban nem fásult lemondást árkolt eléje. A Krisztussal ren­dezett élet utolsó szakában, de már előbb is, maga volt övéinek simogató vigaszta­lója. 1907-ben az esztergomi orvosok em­lékező összejövetelén mélyszántású be­szédben hódolt dr. Feichtinger Sándor el­szállott szellemének. Öt évvel később őt búcsúztatták szívvel gyászoló kartársai. Földnek átadott porai fölött svéd gránit borong és őrködik. Lejjebb kis leánya, Gedeon Magdus néz vissza öthónapos föl­di életére. A fekete márvány tükrös taván *z előző sírból Neogrády János sírke-

Next

/
Thumbnails
Contents