Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

172 mohafoltok telepedtek. Hívás nélkül jelentkeztek, hogy az idő vert hadainak felszántott útját betakarják. Felettük Szabó János székesfehérvári tanító emlékét ébresztgetik a hamuszínű betűk, - melyek Szabó Ferencné Tátus Erzsébetről sem feledkeznek. Laiszky Endre az. első világháború férfiéletöket elnyelő viharaiban sodródott a katonasors vértől síkos, szenvedésektől tépázott csatasíkjain. 1914. decemberében vonult be az esztergomi 26. gyalogezredbe. 1915. szeptemberében a testet-lelket sorvasztó orosz hadifogságba került. 1920. vége felé jutott haza a csonkra szabdalt kis hazába. Az elszenvedett fogság gyötrelmei azonban egy esztendő múlásával sírba fektették a sokat gyötört, 30 éves fiatal testet. — 11 esztendővel később hanyatlott síri ágyára könnyel, gyásszal elsiratott fia szomszédságában özv. Laiszky Jánosné Bauer Borbála. A gondos családanyának, a férj halála után a munkát irányító erős asszonynak példaképe. Fajtáját a Szentírás „mulier fortis"-nak nevezi. Míg fiai a osatatereken küzdöttek az ezeréves határokért, meg nem lankadó erővel vezette a híres Laiszky nyomdaüzemet. Nagy része volt abban, hogy az „Esztergom és Vidéke" 1929-ben megünnepelhette 50 éves jubileumát. 2 évvel később a nyomda fennállásának félszázados évfordulóját köszönthették. Munkában, csendben töltött, példaadón nemes élet után szintén csendben távozott