Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

171 mer Juliánná-nak emlékére is „emelte ezen követ". Szomorú diáktemetés kanyargott 1932. május 1-én a könnyzáporozta nyitott sírhoz, amely fölött most a nap verő sugaraiban villogó díszes márványemlék vigyáz és álmodik. Éjfekete svéd gránit csillogó falára hófehér carrarai márványból faragott szárnyas kis angyal író keze szomorú élettörténetet vés : Korán elvégeztem földi életemet. Az Űr Jézus szólított magához engemet. Drága szeretteim, nyugodjatok meg az 6 szent akaratóban ! Nehéz volt a válás, de annál Boldogabb lesz majd a feltámadás ! Holop Laciká-nak, a bencés gimnázium kis II. o. tanulójának lélekből lelkezett búcsúzó sorai. Könnyes végzet sodorta korán hasadt sírlakásába. Iskolába menet kóbor kutya marta meg. Gondos szülei Budapestre szállították. Védőoltása után gyógyulása biztos reménye biztatta a beteget s aggódó atyját, anyját, hogy a bizakodás után két hétre itt hagyja övéit s riadt galambokhoz hasonló, megbújó kis diáktársait. Csillogószemü gimnazista tekint ránk a fekete tükörből, s figyelmeztet hajszáléletünk bizonytalanságára. Múló teste földsátora fölött az élettel itatott idő minden szakában illatos, színes virágok nefelejcsserege táborozik, hogy a gyermekét nem felejtő szülői szeretetről énekeljen, muzsikáljon ! Szürke kő apró szemei közé zöldes