Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészete

16 szeretnénk kifejezni, a halál mindeneket megrázkódtató hatalmának. Az obeliszkek hideg, érzéstelen geometriájával, a nyüzsgő piac, a gyakorlati élet megkövetelte formák beállításával a temető semmi mással sem helyettesíthető hangulatának lennénk sírásói. Építészt, művészt csak egy cél vezethet mondanivalójának kifejezései során : a földi élet sejdítésen alapuló, ígéret erősítette hozzáférhetetlen titkáról kell nyilatkozniok a művészetük megszabta formanyélven. S ha ez az eredmény a sajátságosan nehéz körülmények miatt nehezen valósítható, azt mindenképen el kell érniök, hogy a tehető tartalma iránt fogékonyakká tudják hangolni a hely hangulatkereső látogatóit. A művész lelke érzékenyebb, fogékonyabb a belső élet mélyről jövő ihletéseire, feltörő rezdüléseire. Ennél az érzékenységénél fogva jobban, erősebben jelentkezik náluk élményeiknek, érzékléseiknek, elgondolásaiknak visszahatása. Ha az ilyen módon megindult lélek meg tud érezni valamit a halál fátyol mögé bújt misztériumáról, azt kifejezésre juttatja munkájában, akkor alkotása művészi munka lesz. Az ilyen alkotásnak hangulata van, mert mondanivalója segítségével nyilatkozni tud a titokzatos hatalmú halálról. Nem baj, sőt a műalkotás sokszorozott dicséretét jelentheti, ha az örök béke, háborítatlan nyugalom kapuján