Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

168 könyvnyomtatás minden vívmányának hűséges, lelkiismeretes szolgálatában je­lentkezett. Országosan emlegetett nyom­dájából elsőrendű irodalmi művek kerül­tek ki, melyeknél választékos izlés, esz­ményi gondosság s ritka lelkiismeretes­ség voltak segítő munkatársai. Tíz gyer­meket nevelt fel hazájának. Élete őszén mondott fájón búcsút övéinek, hogy könnyek özönétől hintetten roskadjon szeretett városa földjébe, ahova 10 hó­nappal előbb nagyon megsiratott fia szál­lott le atyjának szállást készíteni. Mohos kőkeret süppedt, füves sírján keresztben kibontakozó márványemlék­nek lapja kis diák tragédiáját őrzi. A gimnázium III. o. t. végzett Salkház Gyulá-1 „siratja a sírig édesanyja." A 13 éves gimnazistát fürdés közben a Du­na vize ragadta el szülőanyja mellől, hogy „rövid életét az égi honnal cserélje fel." Baják István-1, Esztergom szorgalmas gazdálkodóját, munkabíró életének de­rekán szólította magához a sorsok Ve­tője. Szerettei könnybe lábadt szemmel kísérték végtelenbe vesző lépései nyo­mát, míg testét átadták a földnek, ahol a fű között méla tücsök zenél s madár dalol a sírkereszt helyet adó puha kar­ján. Izmos, vaskos kőhasábok téglalapala­kú, hosszan elnyúló sírhalmot fognak közre. Rajtuk kovácsolt vasrács hajlí­tott, egyenes sínéi kapcsolódnak egy­másba s futnak tova a kőpadok felüle-

Next

/
Thumbnails
Contents