Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

169 tén. Benn, a hátsó perem közepén szélestestű svédgránit tükrös márványán aranyoshátú betűk siklanak. Engedelmes vállukon a Nelhiebel-család pihenni ide tért tagjainak nevét hordozzák. Nelhiebel Gusztáv hentes- és mészárosmester földi pályájáról számolnak be, aki munkás életének elismeréséül a városi képviselők sorába került. Nelhiebel Gusztávné Szoleczky Emmá-t, a jóságos édesanyát 7 árvája siratta, mikor az élettől búcsúzván, a koporsójára hulló göröngyök hasogatták a gyászoló szíveket. Nelhiebel Ferenc József főherceg alcsúti ura dalmában tanította az elemi ismeretekre az apróbb-nagyobbacska magyarokat. 42 évi működés után vonult vissza a termő mezőktől, hogy félévvel később a kevés földi pihenő után igazán pihenhessen. A négyhónapos N. Jenő s a tizenegyhónanapos N. Mariska fölött hullattak könynyet utoljára. A vaskerítés szívei meleg szeretetről csendeskednek, a felnyúló lándzsahegyek az őriző kegyelet síri vártáján a szótlan kötelességteljesítés tisztéről beszélnek az érc szűkszavú, komor nyelvén. Vörös márvány régi esztergomi család sírjáról emlékezik, mikor kőtestén csillogó betűk ágyában Borz István nevének ad pihenőhelyet, hogy utána özv. Borz Ignácné Borz Rózá-aak nyújthasson emlékezést. A sírkő felső lapján Borz Ignác neve vonul el utoljára a messze útra mentek menetében. Lenn az alsó lapon Dr. Borz Gyula budapesti