Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - V. telekrész

/ 1G3 ten az élet elpusztíthatatlan érzésével, hitével, tudatával jár. A sírok virágos, vidám ápolásához menekszik. Azt hirdeti : közöttetek leszek, míg gondoltok rám, amíg megörzitek futó emlékemet s ápolt síromra virágokat hordoztok ! A régi római szívesen temetkezik a legforgalmasabb utak mentén. Még halóporában is részese akar lenni „az édesen zajló életnek", amit rövid szemhatárra fogott szemlélésével legfőbb jónak tart a síri világon. Sírjában porladva is beszélni próbál az úton elhaladókkal. Rájuk szól néma hangján. Virágot könyörög tőlük. Hálából hosszú életet kíván az ajándékos emlékezőknek : Salvi eatis, salvi redeatis et vos qui me coronatis vei flores iactatis, multis annis faciatis ! Köszöntelek benneteket, kik erre jártokkeltek. S ti, akik megkoszorúztok s virágot szórtok rám, tegyétek ezt még soksok éven át ! Az ötödik telekrész szélén járunk. Kikövezett út kemény kockáin kopognak lépteink. Jobbról a régi ismerősök halU gatag sora vonul, balról szintén a megadás csendes alázatával sorakoznak egymás mellé a véget ért földi zarándoklás beszélő márványköves őrhelyei. A legjobb férj és atya, Fodor Lajos vármegyei volt mértékhitelesítő könnyekkel gyászolt emléke fölött kesereg a sírhely oszlopa, amelyet a nem felejtő feleség és árva gyermeke állíttatott a porladó test fölé. Egyszerű fakereszt búsong Neményi 11*