Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

158 A fülke két oldalán friss virágok színeskednek. Szalagos koszorú borul a lilaszínű üvegbura megcsillanó falára. Legeiül hamvas karácsonyfa néz szét idegenül. Világát elragadta a száguldó idő. Az ő levelei csak havas sírokon tudnak énekelni. A szomszédos vörösmárvány emlék lapján nem futnak még emlékező sorok. Az üres kőmező nyugodtan, türelmesen várja a nem tudott időt, amikor majd neki is lesz jeleznivalója. A mostani emlék előtt szürkegránit obeliszk hirdette a korábbi gazdának, Braunsteiner Sándor- nak emlékét. A régebbi Esztergom jómódú, szorgalmas kereskedőjének jóimenő rövidárú kereskedése ott hívogatta üzletébe a vásárlókat, ahol ma a volt Schrank-féle likőrgyár ablakai szomorkodnak. A temetőbe kikerült gazda kőemlékének pusztulása után a pár írott szó merít a feledés kútjából néhány emléket. Testvérei egyre mélyebbre kerülnek, hogy végre teljesen eltűnjenek. A régi sírkő testén zarándokoló betűk Braunsteiner Sándorné és Viszkay Antal síri lakását is jelölték. Fényezett fakereszt fekete bádoglapján fehér betűk Körmendy Károly ny. erdőfötanácsos célhoz érkezett földi pályájának végéről beszélnek. Tükröző szürke márvány aranyos sorai Kovács Pál-nak, Esztergom vármegye főpénztárosának elszállott életét hívogatják a temető testetlen árnyai közül. Keller Anna neve tűnik fel tovább