Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

159 az elmúlás gyászos útján. Özv. Kovács Pálné Keller Terézia szállott le utoljára az elhalt kedvesek közé, hogy földi árvasága után a messzi tájakon találkozzék velük. Újra magányos sír fölött emlékezik a vörös mészkő gyászoló oszlopa. Fenn, a kőbe karcolt szomorúfűz csenevész ágai borulnak a halott gazda neve fölé. Odrowazy lovag Sypniewski Vince m. kir. mérnök emléke merül fel a multat gyengén támasztó sorok fakó betűi mögül. A negyedik telekrész utolsó sorának sarkán feketemárvány emlék a Cserépcsalád sírí lakása fölött csillog, tükrözik. Arányos testének tetejéről az üdvösség jele indul el kiütköző vonalaival, hogy lejjebb egyre vékonyodó felülettel beleolvadjon a márványtömb hívogató ölelésébe. Cserép Lajosné Kiss Anna nevét hordozzák az arannyal ékesített betűszolgák a vigasztalás simogató szeretetével : A viszontlátás édes és biztos reménye adjon neked csendes, békés pihenést. Búcsúzásul 'még egyszer végigjárjuk a határt és számbavesszük zarándok látogatásunkat. Lassan szedjük a lépést, hiszen nem könnyű szakadni az ismert helyekről, ahonnan ismeretlenül is annyi ismerős arc integet felénk. Az útszél közepe táján terebélyes, vén diófa tövében kidőlt kőkereszt könyörög meghallgatást. A valamikor szebb napok látója kiterítve fekszik a száraz gyep barna szőnyegén. Ódon szavakat mormol. Mi mást tehetne ?