Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

157 a dajkáló és visszaváró földdel szemben. Porladt testük fölött szálegyenes tartással ugyancsak vörösmárvány-kereszt küzd a láthatatlan idővel. Bírja ! Az eddig megvívott 40 esztendő nem látszik meg izmos kőtestén. Földbe gyökerezett lába töretlen erővel tartja gazdáját, mely valóságos márvány Botond módjára vívja szívós harcát könyörtelen ellenfelével, boltozatos mellével, roppantó karjával a körülötte csoportosuló gyengébb, szerényebb bajtársak csendes seregében, A magyar dűlőutak fából faragott keresztje integet felénk a gondolattársítás jóságából, mikor a 33 éves Jung Ferenc nevét olvassuk az apró márványtábla fehér lapján. A ráfeszített Krisztus-testről sírja az alföldi tájak szomorú költője : „Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A temető népét nézi csendesen, Amint ballagva munkából megyen. Testvéri áldással tekint feléjük s bíztatja híveit." A síron kopár, összeomlott hantok közül selyemtestű fűszálak hajladoznak elő. A természet igyekszik kertészkedő kezével életet sarjasztani a dombháton, mely virágot nem ismer , Fehér kövek zárják körül a kis, tizenkétéves csongrádi Tölgyessy Viola sírhelyét, A kőkereszt fejénél nyitott fülke márványfalán megindítóan bájos vers mosolyog végig az aranyarcú betűk futó során : Ma csendes estén fenn az Egen Egy arany csillag felragyog, Kereső szemmel nézzetek fel S meglátjátok, hogy én vagyok