Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

151 Sok régen végzett diák vagy kései le­származottja látta hasznát önkínzásig végzett munkájának, melynek értékét csak fokozza, hogy szinte a megvakulásig gére. 14100 Esztergomban tanult diák ne­gére 14.100 Esztergomban tanult diák ne­ve áll őrt a nagy könyvben a szorgalmas összeíró emléke mellett. Mindmegannyi apró emlékláng, mely nevének emlegeté­sekor kigyúl, fénybe borítja munkától szikkadt nemes alakját s védi a feledés sötét árnyai ellen. Kőbe burkolt sírdomb­ja fölött kőkereszt tárja két karját, mely­nek közepén fehér márványból faragott Krisztus-arc néz az ég felé, a hűséges szolga útjának irányában. A sír zárófe­delén emléklámpa pillog és hirdeti a gyászoló nővérek nem felejtő szeretetét, kegyeletét. Krisztusban oltártestvére nyugszik köz­vetlen szomszédságában : Massza Károly ny. plébános. Sírja közepéről vastagde­rekú tujafa szökik a környezet fölé. Ko­ronája hatalmas lombsátorba borul. Ágai között nagy, kovácsoltvas-feszület talál védő árnyra, oltalomra, ha eső zápora s a tűző nap szí erőt és rabol színeket. A sor további vonalán az élet harcá­nak hőse, tőle nem messze pedig kidőlt vesztese példázza az óriásfák küszködé­sét, elomló sorsát, elzuhasó pusztulását. Az első kérges héjának ágyából karvas­tagságú új hajtások törnek a vén ágak nyomába. Sima arccal, duzzadó erővel mosolyogják az idősebb testvérek szo­morkodó búját-baját. Nevetnek az élet

Next

/
Thumbnails
Contents