Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

141 A befejező három sor a kőmezö legalján fut. Több betűje teljesen elmosódott. Párszor szónyi üres helyek ásítanak. Az úgy-ahogy épségben maradt betűk segítségével, helytálló kikövetkeztetéssel, értelmi összevetéssel így olvasható a záró szöveg : GOTT GEBE 1HM UND ALLÉN H1EK KUEtiDEN DAS EWKiE I.EBEN A^EN. Az emléksorok szerint ezen a helyen alussza síri álmát Kijzjjerjier Sebestyén, esztergomi polgár, tőíaragómester. T764. május 30-án távozott az élők sorából 48 éves korában. Még életében rendelte meg, de csak özvegyi sorsra jutott felesége állíttatta fel Isten és a megfeszített Megváltó tiszteletére az emlékkeresztet. 1768. április 30-án. Az özvegy férjének s, a közelében nyugvóknak az élet Urától örök életet esdekel. A kereszt érdekes adattal szolgál a temető történetének tekintetében. A halálozás évében, 1764-ben ez a hely már temetőterület volt. Itt temették el a kereszt gondolatának magvetőjét, hogy halála után négy évre az özvegy urának sírja fölé állíttassa az emlékkőnek és síremléknek szánt Krisztus-keresztet. Azóia ejti az ügyes kézzel megfaragott Istenember-test csukottszemű, szomorú fejét a temető apró halmai, sírkövei fölé. Megjegyzésre érdemes : a kereszt tövében szomorkodó Szűzanya s a kereszten függő Krisztus-test egy darabból faragott a hatalmas kereszttel /