Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IV. telekrész

142 együtt A talapzat fölött a hagyományos koponya és keresztbefektetett csontok is a kereszt síremlék-rendeltetését bizonyít­ják. Tört ablakú lámpa fölött lombko­szorú fonnyadozik, akárcsak a kereszt előtt rendberakott téglák, kőkeresztek, koszorúk és szalagok egymásra omlott kő­és növényteste sírja a világ Urának szo­borképe előtt a pusztulás, változás és enyészet síri énekét. A kereszt körül kissé nehéz a határo­zott tájékozódás. A sírok itt-ott kiugra­nak az egyenes vonalból annak bizony­ságául, hogy ezen a helyen estek — a mostani időket tekintve — a legrégibb temetkezések. A kereszttől jobbra, a vonal szélén nyugszik Hajdú Istvánná Kurcz Mária. A sírkeretre húzott kőfal csillogó márvány­Lapján aranyfutotta sorok kesergik az el­válás fájdalmát : Letört rózsaág, Melyet egyesíteni Nincs földi erő. Felejthetetlenül Velünk élsz, Mert szíved-lelked Itt maradt közöttünk. A síri pihenőhely korábbi lakója Gia­none Jánosné volt. De szálltak az esz­tendők, a rétegek elavultak s a régi helyre új lakos költözött. A kereszttől balra, kissé előreugró vo­nalban újra megsüppedt idők sírjára aka­dunk. Félkarú sírkereszt dől előre, mint­ha megtántorodott volna. Másik karját

Next

/
Thumbnails
Contents