Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

© 118 melegéből az életből korábban távozott rokonok mellé. Budapesten egy épülő ház állványáról fejére hullott tégla halálra zúzta. Az ősi földbe, ahonnan elkerült, tért meg elpihenni. — Nagy-Emeőkei Deseö Leó m. kir. honvéd-hadbíró 15 éves korában elhalt Mariska leányával együtt zárja a Kruplanicz-sírbolt rokon halottainak láncsorát. Fehér márvány szikrázó fehérségén tündöklő, friss aranyban fürdetett betűk Spóner Jánosnak, a Bottyán-mozgóképszínház volt tulajdonosának sírba hullott életét beszélik. Félkörrel ívelt síremlékének peremén kővirágok fűzére fut. Alattia a márványlap anyagából faragott Krisztus-arc szelíd tekintete oszlatja a halál keltette fájdalom felhőit, gyötrelmeit. d) A nem könnyű út vége felé járunk. Nem árt a pár pillanatnyi pihenés. Szemügyrevehetjük a harmadik telekrész utolsó, negyedik sávját, amely a sor záró sírboltjának út felé eső része s az Eggenhoffer Tamás-síremlék jobb oldala megszabta vonalak között fut az itt enyhén emelkedő domboldalnak. A halálon túl is élő szeretet, ragaszkodás emelt márványban, kőben szomorkodó, a kereszt jelével az üdvözítő megváltást hirdető temetői emléket. A kősír mélye bistei Gönczy Béla dr.-nak, a Koloskórház alapító-igazgatójának földi pályafutást záró lakása, munkában töltött, attól megőrölt nemes életnek földiektől nem zavart pihenőhelye. — A születés