Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

107 zat, a gyilkos s mindazok, akik tudtak valamit a sötét tettről, ma az el nem múló ország polgárai. Az első kettő már régen egymás szemébe nézhetett. A tudóknak szintén számot kellett adniok a lelküket terhelő ismeretről. Mert roboghat az élet a maga hol egyenes, hol kuszált útján, tetteink ha itt talán nem, ott a túlsó partokon minden bizonnyal mérlegre kerülnek. Kár, hogy a temetőnek ez az igazán jellegzetes, értékes síremléke szomorú pusztulás, szétmálás képét mutatja. Legnagyobb baja a homokkő gyenge anyaga. Az oszlopok, oszlopfejek s a fölöttük húzódó területek a biztos széthullás útjára kerültek. Hatalmas foltok kúsznak végig rajta. Egyszerű fogásra lekerülnek felületéről a homokká porlott kőszemek. Erős megpróbáltatást jelentett számára az Esztergomra 1934. április 26-án d. u. 5.55 órakor rátörő földrengés. A tett károknál jóval nagyobb riadalmat okozó földindulás itt a temetőben különösen ezen a részen éreztette erejét. Több síremléket megrongált, a néhány darabból összeállítottak derekát kiforgatta, elmozdította. Alapjaiban rázta meg az Eggenhoffer-s'mmléket. Az oromzat bal széléről az apró torony akkor került a földre, Most is ott van ! A többi síremléknél rendbehozták a hibákat, ennél nem ! Sajnos, kevés remény javasolti volna amúgy is a kísérletezést. A pusztulás malomköve alá került emlékszerű alkotással a hátralévő pár eszten-