Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

108 dő még jobban el fog bánni. Azt azonban meg kell állapítani ,hogy az összeomláskor egy, a kor temetőművészetét erős vonásokkal jellemző érdemes és figyelemreméltó emlékkel szegényebb lesz az esztergomi belvárosi temető. Az angyalos-koporsós síremlék bal szögletétől kissé lejjebb eső sírbolt hátára megindítóan szép, bájos és kedves képet varázsolt a szeretet s a téli hó művészete. A kőkeret homlokrészének közepén apró gyertyákkal telitüzdelt kis karácsonyfa mosolyog a közeledőre. Mintha őrt állana s figyelmet hívna : nézz csak beljebb ! S valóban, ami itt tárul a vándor elé, nem könnyen felejthető ! A hó takarója alól az őrtállónál nagyobbacska karácsonyfa tör a szabad világ felé. Ezüstszínű üvegdíszek, kis harangok ragyognak rajta. Ágai között ezüstös szalagok ringatóznak, szökelnek tovább ágról-ágra. A fényöntő napsugár ünnepi játékba kezd velük. Havas mesevilág álomképe kísért ! Szinte valószínűtlenül szép a kép ! Hát még a síron is kigyúl a karácsonyi csillag ? ! Finom kéz, érző lélek, még gyengédebb szív rendezett itt mindent. Karácsonyi novella mesehangulata ragad és melegít a hideg hómező fölött. Ha azért, akinek testi porsátorát a sír fagyos és érzéketlen világa őrzi, az imádság is ilyen ezüstszárnyakon szállott fel, ég és föld bár könnyes, de boldog találkozása ünnepelhetett ! — Székely Sándorné nemes Mátyássy Edit 29 évvel sírba hanyatlott teste fölött vál-