Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

106 E jelt emelteté özvegye és utána kesergő nevelt gyermeke. — Az alsó tagba illesztett márványtáblán szintén emlékező sorok sorakoznak : E sírban alussza az igazak álmát Eggenhoffer Tamás-né szül. Ulrich Franciska, aki 1861-ben meggyilkolt férjét hét évvel később követte a messzi hazába. A nevelt leány hálás, könnyes szeretete kísérte utolsó útjára, aki bízó lélekkel várja a menny örömét : Vedd e tisztelet-emléket szeretett anya, melyet Hőn szerető iányod hű szive vése ide. Romiandok noha bár betűi e néma kere.ztnek, Am becses emléked hű kebelemben örök. A hálás zeretet virraszt siiodon, amíg innen Menny örömébe viszen majd kegyes égi Atyánk ! A meggyilkolt Eggenhoffer Tamás a mult század ötvenes éveiben Esztergom nagyvagyonú kereskedői közé tartozott. Halála után fogadott fia, Eggenhoffer József még jobban felvirágoztatta a jól menő fakereskedést és többágúvá fejlesztette az ügyesen vezetett vállalkozást. Ö már 30 házat mondhatott magáénak. Három gőzössel 30 uszályhajója járt-kelt a Dunán. Követ szállított Budapestre rajtuk a szobi kőbányából. Az Alföldre lekerült hajók gabonával rakottan tértek vissza. Fedetlen hajói a Vág vizí útján fát hoztak az északi tájakról. A tragikus sorsú Eggenhoffer Tamás meggyilkolásával a merénylő kéz mindenképen munkás, vállalkozó életnek vetett véget. Az említett tragédia óta 82 esztendő zuhogott bele az idő-óceánba. Az áldó-