Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

105 számol be Gerber András kovács életéről. Hátrahagyott családja : hűséges hitvese és 3 gyermeke a 62 éves korában más tájakra vándorolt családapára örök nyu- • galmat esd a mindenek Alkotójától. A maga keze kovácsolta vaskereszt tövében őrzi az írás az elköltözöttnek kevesek ápolta emlékét. A telekrész 15. sorában járjuk a sírkeresztek birodalmát. A vonal határán újra érdekes síremlékre akadunk. Eredeti elgondolás faragta a most már málló homokkőre a mult század hatvanas éveinek modorában a síremlék szobrász-tartozékait. Kettős kőalapon két tagozódású magas kőfal az emlékalkotás főrésze. Alul márványtábla verssorai futnak. A felső részen szépen faragott oszlopok és oszlopfők zárta, csúcsívben végződő kőfelület magasodik. A díszes faragású oromzat két szélén apró tornyok üldögélnek. Középen magasan kiemelkedő kereszt ad a gótikus tervű és kivitelű karcsú, mintegy 5 méter magas, figyelmet érdemlő szép síremléknek alaki és tartalmi befejezést. A csúcsíves kőmező sírfelírása sötét, mindmáig megoldatlan tragédia mély örvényére utal : Akit e hideg sír hantjai fedeznek, Orozva gyilkolták meg rabló, rút kezek, ötvenhatéves volt Eggenhoffer Tamás, Amidőn lesújtá a rabló gyilkolás. Vándor, ki e gyászos sírkövet szemléled, Tanuld meg, mily kétes az emberi élet. 8 az elhunyt lelkéért küldj föl buzgó imát, Ki gyilkosának is szívből megbocsát.