Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

104 párversek az élet röpke voltát s a zord enyészetet : Nézd, vándor, e rideg sírt és mily kétes az élet. Gondold el, mely mint őszi fuvalom tűnik el. Vándor, e néma halom burkolja at ifjú Kitzinger Jánost, kit letarolt zoidul a szörnyű halál. Éltét csak tizszer meg nyolcszor látta virulni Szép tavaszát, míg most keble öröknek öriil. Másik párvers más halottat sirat. Az esztergomi származású Lőrinczy József-et, Esztergom vármegye 1858-ban elhalálozott főorvosát : E gyász-hantok alatt nyugszik Lőrintzy az orvos Mint hévverte virág élte delén hala el. Eltűnt ! — És szerető hölgyét itt hagyta epedni Nem használt három gyermeke gyász-sóhaja. Eltűnt! Ámde fölélt égben hű szelleme újra, ö boldog s karját tárva övéire vár ! A meg nem ismételhető útra a „tárt karok" irányában egymás után léptek a rokonok. Kitzinger Mihály 71 éves korában vonult be az ősök földalatti pihenőhelyére. Lőrinczy Gizella 23 tavasz után hanyatlott a koporsóba. Lőrinczy Kálmánnak 35 esztendő jutott a siralmak völgyéből. Kitzinger Mihályné Wich Anná-xa földi útján 72-szer köszöntött születésének napja. Az életének 62. évében eltávozott Lőrinczy József-et a viszontlátás reményében kesergi szomorkodó fia : Téged vágyunk látni a föltámadáskor jó apám ! Lőrinczy József-né zárja a halottak néma sorát. A szép síremlék megőrzése és megmentése az arra illetékesek dicséretére szolgálna. Néhány sorral odább, befelé német írás