Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

103 ból szórt halotti szemfedőt a sírra borult árva sírkeresztre. Pospesch Antal neve ütközik ki aranyba öltöztetett betűk alakjában a feketemárvány-obeliszk kemény testéből. A síremlék csúcsa felé töviskoszorús Krisztusfej beszél az elmaradhatatlan megpróbáltatásokról. Megtört világú sírlámpák erőtlenkednek a hóról visszasugárzó ragyogó napfényben. Súlyos szavak dübörögnek az emlék kőtestén : Testüket ez a föld emés'ti, Lelküket Isten ege őrzi. Csak nehezen esik a kezdetben gyorsnak gondolt tovajulás. Villámlerohanással itt ugyan semmire se mennénk. Lépten-nyomon akad tekinteni — és jegyeznivaló. A következő sor vonalán egyszerre csak az esztergomiaktól ,,angyalos-koporsós"-nak nevezett síremlék előtt állunk. Mintegy két méter magas, másfél méter széle-, szépen megmunkált márványtalapzaton kőből faragott díszes koporsó nyugszik. A koporsón kőangyal pihen. Jobbkezére támasztja meghajtott fejét. Gondolatokba merült komoly arcának tekintetét a bal kezében tartott keresztre veti. Érdemes, érdekes elgondolás. Az egész alkotás ügyes kéz faragása. Kár, hogy az angyal testét a „tempus edax rerum", az idő őrlő foga erősen kikezdte. Különösen a sírfelírás oldalán. A sírüreg felé eső részen még eléggé ép a szobrász kezeműve. A kápolna felé eső oldalon sírnak a sorok. Panaszolják a