Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

102 Hős katona sírja előtt révedezünk. Karja a Kárpát kőfalát védte. Meg is halt érte, hazájáért s mindannyiunkért! Itt lábujjhegyen kell járnunk ! A sírból a katonahalottak nagy parancsai törnek fel : Emlékezzetek, tisztelegjetek, imádkozzatok ! A síremlék felső táblájának ormán rohamsisak hajrás csatákról álmodozik. A következő sorban, kissé balra a hős tiszt sírjától időviselte sírkő borong. A suhanó esztendők szürkésbarnára edzették szívós testét. Szél, vihar, eső lemarta a névtáblát. Csak a bevert négy szög s a lehullott vastábla rozsdafutotta négyzetalakú helye mutatja : valaha én is beszéltem a halott gazdáról, de hát az idő érckeze felforgat, letép mindent. Én a névtelen halottak nevében állok itt, azok szendergő álmát őrizem ! Két óriás akácfa védő ágsátora alatt tört márványoszlop búsul kőalapra rakott trapézalakú márványidom felső lapján. Az emlékező sorok Kulcsár Károlynak, a 76. gy. ezred századosának hősi halálát emlegetik : Életét áldozta a haza oltárán a világháború vérzivataraiban 1916 június 18-án, 39 éves korában. Aldobolyi Nagy Ferenc hites ügyvéd sírján nem illatoztak és színesedtek a kegyeletes emlékezés virágai sem nyáron, sem ősszel. Fűvel benőtt sírján sarkaiból kidőlt márványkereszt dől végig. Nincs aki gondoljon az álló és fekvő kőkeresztre. Az égi mezők királyi vándora hó-