Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

101 vagy a Kárpátok fenyőillatos sziklás út­vesztői között járnánk. Sziklát, földet szaggató, viharos csaták után ott emel­tek egymásnak ilyen egyszerűségében is megragadó sírdombokat az életben-halál­ban eggyé forrott bajtársak. A sírhalom elülső részét egyszerű kövek keretezik. Örökzöld levélsorok hajladoznak föld­jében a szél játékára. A sírdomb fej fá­jának helyén hatszögű idom első három lapja néz felénk homlokvonalban. A rá­húzott párkány két szélén terméskőből kivájt vederben virágok bólogatnak. A felezett párkányos talapzat hátulsó fa­lából simára csiszolt kőtábla emelkedik. A fekete betűk gyászából csillog elő a hősihalott-tiszt epitáfiuma : Hősi katona-halállal A Kárpátok védelmében Győzelmes roham után Orosz gránáttól találva Százada élén esett el Eggenhoffer Aladár, A cs. éa kir. 26. gy. e. századosa 1915. febr 6-án, Életének derekán, 39 éves korában. A párkány alatti kőmező homlokfalán nem patakzó könnyekről szól az emléke­zés. A hozott áldozat az itthagyottak lel­kében is a tettrekész áldozni tudás tüzét lobbantja lángra : Vérével megpecsételt Izzó hazaszeretete", Isten, király és haza iránti Hűsége és kötelességtudása Követendő példaként áll előttünk. Szelleme vezéreljen bennünket S adjon frőt a magyar gyász És balsors elviselésére A magyar feltámadásig 1

Next

/
Thumbnails
Contents