Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Esztergom összeomlása

46 Azt kérdezte Gróh József, hogy az elrendelt fegyelmi vizsgálati anyag egyes részeinek nyilvánosságra hozatalával ok és szükség nélkül nem sértette-e meg a főispán a város közönségének érdekeit és különösen nem sértette-e meg a törvényt ? Meggyőződése szerint Esztergom közönségét és tisztikarát a főispánnak az utóbbi időkben tanúsított magatartásával komoly sérelem érte. A magyar jogban nincs olyan fegyelmi eljárás, amely megengedné a fegyelmi ügyek nyilvános tárgyalását. A fegyelmi vizsgálatok adatai hivatalos titkot képeznek és ha ezeket a nyilvánosság elé vinnék, „a fogház levegője lenne úrrá a társadalmon." Méhkas volt a képviselőtestület, de a város is. Állt a harc, mindig újabb és újabb lobot vetett és — semmi sem történt. A harc frontja most már teljesen kialakult: az egyik oldalon Huszár főispán és a klikkvezérek, a másik oldalon a polgárság. A papság nagyrésze is Huszár ellen volt. Az aula és a főispán között tovább is hideg viszony maradt. A városvezetés Glatz Gyulával indult meg, illetőleg a főispánnal, aki ezentúl minden akaratát érvényesítette a városi ügyekben. Glatz Gyula 1918 előtt Bácskában volt szolgabíró, de ebből az állásából a szerbek elől menekülnie kellett. Esztergomba Huszár főispánnal jött és mellette titkári állást töltött be. Eleinte nagy ellenszenvvel fogadták Glatzot és igen tiltakoztak polgármesterhelyettessé való megválasztása ellen, mert tudták, hogy Glatz Gyulával tulajdonképpen a főispán lesz a polgármester. Az idegenkedésnek az is oka volt, hogy Glatz, mint főispáni titkár nem rendelkezhetett azokkal az ismeretekkel, amelyekkel