Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Esztergom összeomlása

46 Azt kérdezte Gróh József, hogy az elrendelt fegyelmi vizsgálati anyag egyes részeinek nyilvános­ságra hozatalával ok és szükség nélkül nem sértette-e meg a főispán a város közönségének érdekeit és különösen nem sértette-e meg a törvényt ? Meggyő­ződése szerint Esztergom közönségét és tisztikarát a főispánnak az utóbbi időkben tanúsított maga­tartásával komoly sérelem érte. A magyar jogban nincs olyan fegyelmi eljárás, amely megengedné a fegyelmi ügyek nyilvános tárgyalását. A fegyelmi vizsgálatok adatai hivatalos titkot képeznek és ha ezeket a nyilvánosság elé vinnék, „a fogház levegője lenne úrrá a társadalmon." Méhkas volt a képviselő­testület, de a város is. Állt a harc, mindig újabb és újabb lobot vetett és — semmi sem történt. A harc frontja most már teljesen kialakult: az egyik oldalon Huszár főispán és a klikkvezérek, a másik olda­lon a polgárság. A papság nagyrésze is Huszár ellen volt. Az aula és a főispán között tovább is hideg viszony maradt. A városvezetés Glatz Gyulával indult meg, illetőleg a főispánnal, aki ezentúl minden akaratát érvényesítette a városi ügyekben. Glatz Gyula 1918 előtt Bácskában volt szolga­bíró, de ebből az állásából a szerbek elől mene­külnie kellett. Esztergomba Huszár főispánnal jött és mellette titkári állást töltött be. Eleinte nagy ellen­szenvvel fogadták Glatzot és igen tiltakoztak polgár­mesterhelyettessé való megválasztása ellen, mert tudták, hogy Glatz Gyulával tulajdonképpen a főis­pán lesz a polgármester. Az idegenkedésnek az is oka volt, hogy Glatz, mint főispáni titkár nem ren­delkezhetett azokkal az ismeretekkel, amelyekkel

Next

/
Thumbnails
Contents