Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - A sajtó

32 kiadója fölött. Ha a vármegye ellen jelenik meg cikk, a vármegye megvonja a laptól a nyomdai munkát. Ha a város ellen szól a vélemény, akkor a város­tól marad el a munka. Es így tovább. Azután az egyéni hiúságok 1 Lemondás a lapról. Ami a keres­kedőnek tetszik, véletlenül nem tetszik a földmíves­nek vagy az iparosnak. Érdekes jelenség az is, hogy ha névvel jelenik meg a cikk, lebecsüléssel fogad­ják ; ha pedig név nélkül, akkor meg az a vád, hogy nem mer az illető a nyilvánosság elé lépni. Sokan nem akarják meg­nak kell lenniök, mint amitavalóság ad. Ilyen szel­lemben írt mindig Nádler István. Sokszor ültem eltűnődve vármegyei és városi közgyűléseken a kis újságírói asztal mellett. Legfő­képpen a vármegyei kisgyűléseken tűnődtem el. Kis­emberek ügyét kérelmét ismertette az előadó és a bizottsági tagok egymással beszélgettek, szivaroztak, cigarettáztak. Senki sem hallgatott az ügyre. És ha elhangzott „elfogadjuk, elutasítjuk" sokan nem is tud­ták, hogy mi fölött döntöttek. Az egyes jelentéseket sem hallgatták figyelemmel, Ritkán volt bennük érdemleges dolog. Dehát akkor mire való az a sok időpazarlás?! Nagyon elszomorító volt sokszor, ami­kor a bizottsági tag úr gyönyörű cigarettatárcájából rágyújtott Koronaszra és szemrebbenés nélkül sza­érteni, hogy nem a személy a fontos, hanem a közvélemény, és a közérdek az, hogy mit tartalmaz a cikk. Ha azonban nehéz is a vidéki újságíró helyzete, különösen kisváro­sokban, a gerincesség és az elvekhez való hűség felemeli az újságírót, értéket ad hiva­tásának és örök megbecsülést a jövőben. Mert az újságíró elsősorban krónikás és cikkei­nek, korképeinek, társadalmi eseményleírásainak olyanok­Nádler István

Next

/
Thumbnails
Contents