Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - A sajtó

31 sedtek. A régi nagy cikkírók közül már csak Keményfy él és ma is erős harcosa a közélelnek. Gyakran ír cikkeket ma is és írása semmit sem vesztett a régi elevenségből. Képviselőtestületi tag azonban nem lehetett. Írásai ma már nem az „Esztergom"-ban jelennek meg. Az „Esztergom" hosszú időn át a gremiális papság tulajdona volt, később, 1921-ben, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt hivatalos lapja lett, majd 1930-ban Mátéffy Viktor tulajdonába ment át. Klikklap lett az „Esztergom". A Prohászka-szellem nem tűrhette ezt és Keményfy is megvált a laptól. Mátéffy az „Esztergom"-mal kiadó és nyomdabérlő lett. Ezzel is szaporította vállalkozásait. A prohászkai „Esztergom" megszűnt. Esztergom másik lapja az „Esztergom és Vidéke". Szintén keresztény lap és 52 éve áll fenn. A város népszerű lapja, széles körben elterjedt, függetlenséségével az ellenzék hű szócsöve. A háborús években Prikkel Marián dr. bencéstanár volt a szerkesztője. A tiszta újságírás azonban 20 évvel ezelőtt érvényesült a legjobban, amikor Munkácsy Kálmán állt a lap élén, aki hivatásos újságíró volt és ebből élt. Ezekben az időkben kitűnt a cikkírók közül Kőrösy László dr. és Földváry István dr. Az utóbbi évek leggyakoribb cikkírói: Gróh József dr., Keményfy K. Dániel plébános, Nádler István pápai kamarás, Számord Ignác c. kanonok, Felber Gyula dr. theologiai tanár. A „függellenség"-gel kapcsolatban néhány szóval érintenünk kell a vidéki újságírás helyzetét. Talán nem is kell mondani, hogy független vidéki újságírás ma nincs Magyarországon. Lehetnek független és saját felelősségükre dolgozó cikkírók, hírlapírók, gerinces harcosok, de hírlapírás, helyesebben független és szabad vidéki újságírás nincs. A kiadói egzisztencia ezernyi veszélyben forog és ezen fordul meg minden. Nem is szólunk a személyi kapcsolatokról. A munka és a kereset kérdése lebeg az újság és