Vécs Ottó: Esztergom tragédiája
Tartalom - Az ellenzék
25 A törvényhatósági város kérdéséről a megboldogult Csernoch primás érdekesen nyilatkozott. Szavaiban a megítélés komolysága volt, de azért abba egy kis irónia is belevegyült. A maga sajátságos kiejtésével ezeket mondotta: — Tudja kérem, amikor én Kalocsán voltam, ott egy városbíró vezette a város ügyeit. Minden rendben ment mindig és sohasem volt baj. Esztergomban is ez lenne a leghelyesebb. Ezt a várost nem kell olyan nagy apparátussal vezetni. Ha törvényhatósági város lenne, feltétlen meglenne az előny, de az is igaz, egy páran kevesebbet dolgoznának és nagyobb urak lennének. Sohasem a címet, a rangot kell keresni, hanem a város és a polgárság érdekeit. Zwillinger Ferenc indítványára a képviselőtestület elhatározta, hogy küldöttség fog a hercegprímáshoz és a belügyminiszterhez járulni a törvényhatósági jog érdekében. Már meg is alakult a küldöttség, de a közbenjárást Huszár főispán megakadályozta. Talán nem is kell kibővíteni Csernoch véleményét. Nem az a fontos, hogy Esztergom vagy más város megyei, királyi vagy törvényhatósági város legyen, hanem az, hogy Esztergom primási város és ennek a jelentőségnek kell érvényesülnie. Ebből annak is kell következnie, hogy — ha itt primási városról, katolikus központról, kulturáról, művészetről, építési fejlődésről és városszépítésről beszélünk, ezekkel a külsőségekben is reprezentáljon a város, — így a polgárságnak is különlegesebb helyzetben kell lennie, nem pedig a várossal együtt adósságokban fuldokolva. Hát nem rettenetes, hogy a primási város polgársága a terhek halmazától roskad, olyan pptadó terheli, amely a legmagasabb az országban ? Éppen megfordítva áll itt a dolog : teher, földmives-, iparos-, kereskedő-nyomor, városeladósodás, a hitélet szétbomlasztása azzal, hogy a vallásos egyesületi életbe is politikai szereplést vittek bele a szokásszerinti és nem az érdemszerinti vezetőállások betöltésével. Örökösen csak külsőségeket látunk, a levegőben