Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Pártszervezés

16 lásra. Alig, hogy új üzletei megindultak, egy szap­pangyár létesítése következett. Szédületes vállalko­zások voltak ezek. De Mátéffy még mindig nem állt meg. Nem volt elég nagy a számára Esztergom vá­rosa, hanem a vidékre is elment. Klastrompusztán méhészetet csinált, Monoron pedig kávépörköldét nyitott. Még csak lapra volt szüksége és ezt is köny­nyűszerrel megszerezte. Bérbe vette a „Hunnia"­nyomdát, Prohászka püspök egykori lapjával, az „Esztergom"-mal. így indult meg Mátéffy és érde­keltségeinek védelmére belevonta mindazokat, akik a klikkhez tartoztak. Legerősebb fegyverét úgy ková­csolta meg, hogy lekötelezte az embereket és függőhelyzeteket teremtett. Eleinte érdeklődve figyel­ték a polgárok Mátéffy vállalkozásait és mindenki arról volt meggyőződve, hogy ezek az alapítások Esztergom közérdekét szolgálják. De ez a várakozás nem iga­zolódott be. Ez a csalódás csak fokozta az ellenzéki mozgalmat. Mátéffy vállalkozásai azonban nemcsak anyagi érdekeket érintettek, hanem a hitéletben is visszahatást keltettek. A polgárok nem tudták ösz­szeegyeztetni a vállalkozásokat a katholikus pap működésével. Lassan meglazult az egyesületi szel­lem és a hitélet is. A politika a pasztorizáció rová­sára volt. Antóny polgármester hatásköre csak a város­háza falain belül mozgott, de ez is csak az admi­nisztrációra szorítkozhatott, mert ha nagy kérdések kerültek a közgyűlés elé, az utolsó szót Mátéffy mondta ki. Antóny ült a polgármesteri székben, de Mátéffy irányított és Mátéffy akarata érvényesült. Rajner Lajos püspök igy jellemezte a helyzetet: — Nem szeretem a reverendába bújtatott pol­gármestereket. Ezt először Fehér Gyula plébánosra, később Mátéffyra értette. A kereszténypártnak egy másik főembere Wald­vogel József, aki előbb, mint városparancsnok, ké­sőbb mint képviselőtestületi tag vitt nagy szerepet a város közéletében. Esztergom legexponáltabb em­bere. Érdekes karriert futott meg Waldvogel, aki

Next

/
Thumbnails
Contents