Üveges Eszter Teréz: Múlt, jelen, jövő Esztergom turizmusában

Tartalomjegyzék - III. Esztergom turizmusának múltja

A kiállítást követően a megnövekedett érdeklődés hatására merész tervek fogalmazódtak meg az idegenforgalmat ismerőkben. A tervek megvalósítása érdekében 1926-ban a város képviselő testülete megalakította az Esztergomi Idegenforgalmi és Hirdetési Irodát. 1927-ben megalakult a város Idegenforgalmi Bizottsága. A Bizottság sokat működött együtt a Fővárosi Idegenforgalmi Bizottságával, melynek eredménye a városba érkező 20-25 ezer vendég volt.

7 Az idegenforgalmi irodán keresztül törekedtek összefogni a turisztikai szolgáltatásokat nyújtó szálloda-, panziótulajdonosokat, magánszoba kiadókat, az éttermeket és egyéb szolgáltatókat az egységes városi arculat kialakítása érdekében. Mindezeket a város sajátos arculatát hangsúlyozó reklám munka fogta össze és így lépett Esztergom a bel- és külföldi turisztikai szervezetek, a vendégek elé. A PR tevékenység máig ható szlogenjei is ez időben alakultak ki: például „Esztergom a Dunakanyar nyugati kapuja", „Magyar Sión", „Magyar Róma" stb. 1927. július 24-én avatták fel az új Szent István Artézi Fürdő Telepet - 50 x 25 m-es medencével. A Fürdő Szálló zenepavilonnal, söntéssel, garázzsal, 17 szobával, olvasó- és társalgó teremmel bővült. 1929-re kiépültek a gondozott dunai szabad strandok, fejlett volt a viziturizmus és a természetjárás; közparkok sora épült. Mindezek az alapvető vonzerő mellett biztosították az 8 üdülés és pihenés feltételeit. A városi képviselők 1930. május 23-án hozott 113/1930. számú határozata alapján a polgármester felterjesztette a magyar királyi népjóléti miniszterhez a város üdülőterületté nyilvánítási kérelmét. A felterjesztésre válaszul a belügyminiszter 45125/1930. IV. sz. levelében elrendelte „az idegenforgalom szabályozásáról és a városnak nyaralóteleppé való kifejlesztéséről" alkotott szabályrendelet átdolgozását. A módosítást a város elvégezte, s azt a közgyűlés 1930. július 31-én 206/1930. sz. határozatával jóváhagyta. A határozatok és a miniszteri állásfoglalás figyelembevételével a vármegye alispánja Esztergomot ugyanezen a napon a 230.327/1924. V. B. M. körrendeletben megfogalmazott jogú nyaralóhellyé minősítette.

9 7 Huba László[ 1977]: A nagy évfordulók és országos programsorozatok szerepe Esztergom városfejlődésében, idegenforgalmában. Esztergom, Komárom-Esztergom Megyei Idegenforgalmi Hivatal 8 Dr. Könözsy László [1993]: Esztergom és a turizmus. Dunakanyar, (1993) 2. sz. 73-76pp. 9 Dr. Bárdos István [1989]: Limes. Esztergom az idegenforgalomban 1919-1945. Esztergom, Városi Tanács 4958. pp. 9