Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

Esztergom egészségügyének töredékes története az Árpádok előtt és alatt

Esztergom egészségügyének töredékes története az Árpádok előtt és alatt A város (Istergranum, Strigonium, Ostrihom, Gran, Esztergom) 1973ban ünnepelte fennállásának 1000. évfordulóját. A jeles dátumot természetesen a honfoglalás után, pontosabban Géza nagyfejedelem megkeresztelésétől, illetve az Ottó német császárhoz küldött quedlinburgi követjárástól számítjuk, hiszen ismert, hogy ez a helyiség szerencsés fekvésénél fogva, ahol Európa legnagyobb folyója és a Garam, illetve hegy- és síkvidék találkozik, már az írásos történelem előtt lakott volt. Az ásatási leletek bőségesen bizonyítják. Később a kelták, majd a rómaiak megjelenésével a birodalom északi határvonalán (limes) a felső-pannóniai légióik (Pannónia superior) katonáinak a nagy folyó gázlóit szemmel tartó őrhelyéül szolgált. A légiók orvosi ellátását medicus castrensis biztosította, ahogy az általános orvostörténetből, illetve a gyógyítóeszközök olykori előkerüléséből tudjuk. Az erődítményszerű figyelőállomás a Duna jobb partján emelkedő 156 m magas Várhegyen állott, ahol az ásatások négy egymás fölé rakódott, rétegtanilag elkülöníthető építési periódust tártak fel. Nem feladatunk a rétegleletek részletezése, Horváth István és munkatársai nagy topográfiai munkájában mindez megtalálható.

1 Hogy Domitianus császártól Valentinianus uralkodásáig melyik barbár betörési kísérlet ellen mikor mit építettek, mikor és melyik cohors katonái tartózkodtak itt, s végül a nagy kérdőjel: miért nem került elő eddig pont a Várhegyről honfoglalás kori lelet! Feltehetően eleink tartózkodási és temetkezési helyül mindig lapályos területet választottak, ezért kerülhették a Várhegyet, noha lovasok számára egyáltalán nem megközelíthetetlen. Volt itt a római időkben lovas alakulat, az „equites Mauri", a Constantinus-kori limes átszervezése és megerősítése idején kiegészítő, úgynevezett pajzsos lovasságot (Cuneus equitum Scutariorum) is helyeztek az esztergomi táborba.

2 Márpedig ahol a rómaiak megjelentek, magukkal vitték az építési, közegészségügyi és fürdőkultúrájukat, ami persze nem jelentett számukra „tisztasági monopóliumot". Egyik nemrég megjelent, különben kitűnő könyv

3 Némethy Lajos és Balog Albin adata alapján a hajdani Hévíz-tó, a mai Strandfürdő környékét jelöli meg egy Aesculapius és Hygeia (a gyógyítás istenei) tiszteletére állított „oltárkő" lelőhelyéül, amely a korábbi állításnak megfelelően a Várhegyen került ki a földből, s nem oltárkő, hanem egy építési felirat része,

4 továbbá Mathes János a Bazilika 1822—1827 közötti alapozásakor igen sok római kori kőemléket regisztrált, amelyek közül több darab azóta sajnos elkallódott. A római higiéné híres az égetett cserépcsöves, valamint a kőből készült vízvezetékrendszeréről (aquaeductus), amelynek nyomaival Pannónia területén elsősorban Aquincum (aqua quinque, vagyis öt víz) környékén találkozunk. 7