Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
1828—1851 Kamenszky István 1851-ben rövid ideig Tormay Károly 1851—1879 Schwartzel József 1879—1906 Lipthay János 1906—1919 Seyler Emil 1920—1928 Huszár Gyula 1928—1944 Stockinger János 1944—1950 Rády Ödön 1950-ben a megyei székhely a tiszti főorvosi hivatallal együtt Tatabányára költözött át. Noha a városok adottságainak és igényeiknek megfelelően mindig alkalmaztak városi orvost, az úgynevezett városi tiszti főorvosi hivatal megszervezését csak az 1868-ban alakult Országos Közegészségügyi Tanács 42-es törvénycikke tette kötelezővé. így az esztergomi városi tiszti főorvosok névsora sorrendben a következő: 1868—1892 Feichtinger Sándor 1892—1920 Áldori Mór 1920—1944 Berényi Zsigmond 1944—1959 Murányi István 1959—1969 Kápolnai Dezső Kápolnai Dezső nyugdíjazása után 1971-ig mellékállásban látták el. 1971—1975 Kisdéri József 1975—1981 Földes Zsuzsa, akit szülési szabadsága alatt Erdős Zsigmond igazgató helyettesített. 1981 óta ismét a kórházigazgató főorvos, Mersány Géza végzi a városi főorvosi teendőket (miként Feichtinger Sándor idejében), illetve az egészségügyi osztály vezetését. Szólnunk kell az ápolónők áldozatos munkájáról. Már a gyógyítórendek megalakulásakor kiderült, hogy az ápolók a gyógyításnál nélkülözhetetlenek. Különösen elfekvőotthonoknál, mint a régi szegényházak vagy a zárt osztályok, de a klinikumok kialakulásával a kórodákban úgyszintén. Esztergom kórházait 1949-ig a Szent Vince rendbeli zárdanővérek látták el, páratlan odaadással. Ök nem ismerték a munkaidőt és családi gondok sem zavarták munkájukat. Talán elképzelhető lett volna, ha lengyel mintára és a megmaradt egyházi iskolák analógiájára néhány kórházban a zárdanővérek megmaradnak. Pl. Esztergomban, bár ekkor belőle „politikai presztízst" csináltak volna. A nővérek anyagi megbecsülésének hiánya még az orvosokénál is szembeötlőbb. Pedig manapság egy intenzív osztályra, egy laboratóriumba, véradóba, műtőbe, röntgenbe már magas fokú szakképzettség szükséges. A gépek és műszerek között orvosi otthonossággal kell tudni tájékozódniuk, nemkülönben a gyógyszerek ismerete terén. Míg a kórházi orvosok munkáját jól képzett ápolónők (akik ma már nemcsak ápolnak) segítik, addig a körzeti orvosok mellett ott találhatók a kórházból kikerült körzeti nővérek. Nélkülük az egészségügy története nem teljes, miként a hadtörténetben is meg kell emlékezni a közkatonák helytállásáról. A főnővérek pedig a főorvosok funkcióit töltik be a betegápolás területén. Névsoruk függelékül az orvosok listája után következik. Mert ők még a Magyar Kórház lapjain is névtelenek maradtak. E téren feltétlenül többet akarunk nyújtani az eddig megjelent kórháztörténeteknél. 75
