Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

A 20. század

Esztergom egészségügyi története 1000-től napjainkig folyamatosan nyomon követhető. Kevés városéról lehet ezt elmondani Magyarországon. Az egykori főváros ma kisvárosi ranggal szerénykedik. Nagyobb üzemei: a Látszerészeti Eszközök Gyára (LEGY), a Medicor (Orvosi Műszergyár), a Labor MIM (Laboratóriumi és Műszeripari Művek), valamint a SZIM (Szerszámgépipari és Marógépgyár) garantálni látszanak a nagyobb mérvű fejlődést. Amely nemcsak fejlett üzemorvosi hálózatával hat ki az egészségügyre. Talán az is kiderül: az iparosítás és az egyházi központ nem egymást kizáró adottságok. Az lesz (lenne) az ideális, ha a Bazilika és a Medicor, a Keresztény Múzeum és a LEGY látványa egyaránt vonzaná a külföldieket. És természetesen a belföldieket. Gyógyintézeti komplexuma két éve élkórház. Ezt naponta kell újra kiérdemelni, szolgálati tartalommal megtölteni. Olyan városban, ahol Galeotto Marzio, Feichtinger Sándor és Gönczy Béla fémjelzi az orvosi névsort. A történelem tanít, tartja a latin mondás. Még inkább érvényes ez az orvostörténelemre. A történelem viszont történetírás nélkül feledésre ítéltetik. Ezért vállalkoztunk a város egészségügyi históriájának megörökítésére. Jelenlegi státusunk a jövőnek feltétlenül forrásul fog szolgálni. Miként fél századdal ezelőtt a Magyar Kórház lapjai tették. A levéltárban szétszortírozva és szelektálva lapulnak az adatok, összegyűjteni nem könnyű azokat. De érdemes, és reméljük, nem fölösleges. Folytatását a fiatalok figyelmébe ajánlom, mert nem végezhet forráskutatást minden történelem iránt fogékony lokálpatrióta. Ezért szerény munkámat az esztergomi lokálpatriótáknak szántam, akik bosszankodva is szeretik ezt az eddig permanensen elhanyagolt várost. Rajtuk, rajtunk is múlik, hogy a jövőben másképp legyen. Egészségügyi múltunk tarlózásának kévéje ez a kötet. A tarlóhasonlat azért találó, mert legtöbbször a jég verte el a termést, és alig maradt ép kalász. Egy kévére való azért igen, különböző korokból összeszedve. Akad köztük fényes, például Vitéz János korából, és ragyaverte a török hódoltságból, vagyis vegyes, akár egész történelmünk. Ha jobban megismerjük, türelmesebbek leszünk egymás iránt. És inkább szeretni fogjuk ezt a várost, amelyben dolgozunk, pihenünk és megpihenünk egyszer. Az egészségügy feladata ezt a határt minél inkább kitolni. Amelynek helyi történetét kezébe veszi most a kedves olvasó! 76