Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

A 20. század

kezhetünk meg a „szíves" Takács Jánosról. Schleifer Mátyás mellett leginkább ő maradt meg a lakosság emlékezetében. Az önzetlen körzeti orvos példaképe volt. A közeli bányák miatt Esztergom alapellátásában dolgozó körzeti orvosokat bányavidéki pótlék illeti meg, ez kezdetben kétségtelen vonzó hatást gyakorolt, az állások betöltésénél. Szólnunk kell az 1956-ban bekövetkezett nemzeti tragédiáról (Kádár János szavait idézzük)^

3

7, noha a teljes dokumentáció átnézése nélkül lehetetlen konkrét helyi értékelésre vállalkozni. Annyi azonban megállapítható; számottevő kilengések nem történtek. A kórház mindvégig teljesítette gyógyító feladatát. Nagyobb mérvű országelhagyásról nincs tudomásunk. Fegyelmi úton állásából egyetlen orvost, név szerint Darabos László dermatovenerológus magántanárt távolították el. Az indoklás eléggé furán hangzik: „mint munkástanácstag a budapesti központi vezetőségtől kapott utasítások végrehajtásánál az ellenforradalom célkitűzéseit szolgálta."

33

8 A fellebbezésekre adott válaszokból sohasem derült ki; mik voltak azok, amikkel „az ellenforradalom célkitűzéseit szolgálta". Az egyik válasz pedig egyenesen „vezetésre alkalmatlannak" minősítette.

33

9 Ez utóbbi még kevésbé megfogható, vagy felfogható, annál is inkább, mert rövidesen Tatabányára került Gondozó-vezetői beosztásba. Még meglepőbb ha megnézzük, ki hozta az állást felmondó határozatot és kórházigazgatóként ki hajtotta végre azt. A felmondó főorvos Nagypataki Gyula volt, 1944 előtt egy „nem éppen baloldali lap szerkesztője", orvos-őrnagyi minőségben.

34

0 A végrehajtó igazgató Gártner István, akinek magántanár létére 1945—47 között Hajdúszováton

34

1 kellett magánorvosként meghúzódnia. Egy kis darab magyar történelem, három orvos sorsába sűrítve. A kortársak kegyetlen összetartozása egy sajátságos logika szerint. A tegnapot a mában kompenzálni célként, vagy eszközként, illetve az aranynak vélt középút bűvöletében vállalni kockázatot. Darabos tanárt azóta rehabilitálták, szakmailag aligha kellett, hiszen nyugdíjasként ma is egy megyei mykológiai laboratórium jónevű vezetője. A tragédia után 1957-ben már 441 az esztergomi kórház ágylétszáma. A sebészeti pavilon földszinti részének jobbszárnyán végre önálló urológiai osztályt és műtőt állítottak fel, amelynek élére Marczel István főorvos nyert kinevezést. Egyben évekig Dorogon az ambuláns urológiai szakrendelést is ellátta. Meg kell adni, Gönczy Bélának az igazgatói poszton megszakítás nélkül eltöltött 36 esztendejét Esztergomban eddig még senkinek nem sikerült megközelíteni. Sőt még az Eggenhofer 18 évét sem. Major György 1950. IV. 1.—1954. X. 27. között végezte a direktori teendőket, őt követően 1954— 1957 között Gártner István volt az igazgató, akit rövid időre 1957-ben az úgynevezett „Darabos-ügyben" elég dicstelen szerepet vállaló Liszkai László kórboncnok helyettesített. Liszkai a fővárosból járt le és mellékállásban a Szerszámgépgyár üzemorvosi teendőit is végezte. A munkástanácsban együtt szerepeltek Darabos főorvossal. Utána belépett a Szerszámgépgyár pártszervezetébe,

34

2 s ilyen minőségben már ő folytatta a fegyelmi eljárást Darabos magántanár ellen. A fegyelmi papíron az ő neve olvasható,

34

3 a felmondó határozaton az akkor beteget jelentő Gártner igazgatóé.

3

4'

1 Az összekuszált szálakon a legnagyobb kérdőjelet Liszkai proszektor hagyta. Rövidesen el is került a városból. 71