Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
ben, ebből vált ki 1950-ben az önálló Egészségügyi Minisztérium. Az OTI, OTBA, MABI és egyéb kisebb biztosítási szerveket egyesítette a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ, röviden az SZTK. 33 G A centenárium amúgy is mozgalmas volt a kórház életében. 1948 nyarán a kényszernyugdíjba küldött Eggenhofer Béla helyére mind a sebészeti osztályon, mind az igazgatói poszton Szabó Zoltán került. Ez utóbbi funkcióba 1950. április 1-től Major György szülész-nőgyógyász főorvos nyert kinevezést. Szabó Zoltán 1950 júliusáig vezette a sebészetet, őt követte Csiky-Strausz Árpád, aki mindössze 1951. január 1-jéig maradt Esztergomban. A műtéti naplók tanúsága szerint ebben az átmeneti időben gyakorlatilag Kovács Tibor vezette a sebészetet. Majd 1951 januárjában került Pécsről az I. sz. pavilon élére Oravecz István sebészfőorvos, ettől kezdve az operációs munkát Erdei István adjunktussal együtt végezték. Némethy Jenő gondnok helyére Trexler Tibor kapott kinevezést. 1948-ban államosították az addig főként önkéntességi és jótékonysági alapon működő Mentőegyesületet, a gépkocsik részére garázst építettek. Végre 1950-ben elkészült és megnyílt a csecsemő- és gyermekosztály. Esztergom fejlődésének, köztük az egészségügynek nem kedveztek a kialakuló dogmatikus doktrínák. A városban ,,a klerikális reakció fellegvárát" látták, oda-vissza alaponi bizalmatlansággal megterhelve. Az egyházi intézmények államosítása a Simor-kórházat is érintette. Az ötvenes évek elején előbb a gyógyítórendi apácák gyülekező helye lett, majd 1953-ban a Tüdőgondozó Intézetet két részre osztották. A III. számú pavilon a Gyermekosztály kapcsolt részlegeként 52 ágyas Fertőző Osztállyá alakult, irányítása a gyermekgyógyász hatáskörébe került. A tüdőbetegeket az államosított Simor-kórházba költöztették, főorvosa 1962-ig Szigethy László maradt. Nyugdíjazása után 1962—1964 között Diószegi Tibor és Mohos Iván szakorvosok vezették az intézetet, majd 1964—1968 között Teleki Kálmán látta el a főorvosi teendőket. Mint ismeretes, 1968-ban megszűnt a pulmonológiai osztály, amelynek kopott és korszerűtlen épületében kapott helyet (tartós átmeneti állapotban) az Ideg- és Elmeosztály. A különvált Tüdőgondozót 1953—1955 között Festhamel Frigyes főorvos vezette, őt követte 1955-től 1958-ig Turbucz Antal tüdőgyógyász, 1958—1964 között Teleki Kálmán, 1964 óta pedig Mohos Iván irányítja a pulmonológiai szűrővizsgálatokat. Visszatérve az ötvenes évek elejéhez; korszerűsítették és bővítették a kazántelepet, felújították a csatornahálózatot, aszfaltos útburkolat került a pavilonok köré. összegzésként: a biztosítottak számának szaporodásával (ha nem is arányosan) nőtt a kórház befogadóképessége. A röntgen egyelőre a sebészeti osztályon maradt, ahol Ortay főorvos nyugdíjazása után több munkahelyes vizsgálókat alakítottak ki. Az akkor korszerűnek számító HELIOPHOS, Dia NOMAX és Siemens golyó segítségével már radiológus szakorvosok (Nikodémusz Nelli, Wenczel Irma, Varga Tibor) kellő asszisztencia közreműködésével látták el a röntgen-radiológiai teendőket. Kialakult egy tapasztalt főorvosi garnitúra, osztályaikra tehetséges fiatalok kerültek. 1951. január 15-től már urológus főorvosa is volt a kórháznak Marczel István személyében, aki egyrészt a szakrendelést vezette, másrészt a sebészeti osztály műtőjében urológiai betegeket operált. Az SZTK néven egyesített biztosító intézetek igazgatója Schwartz Pál főorvos lett és maradt az 1961-ben bekövetkezett haláláig. A körzeti orvosok száma előbb megduplázódott, majd megháromszorozódott. Nem feled70